Különleges, sötétben foszforeszkáló éjszakai városkép. Szinte fekete, a fényt elnyelő aszfalt vezeti a tekintetet a kompozíció mélyébe, ahol a távolban aranysárga utcai lámpák fénye dereng – sejtelmesen, melegen, mégis elegánsan.

Misztika:  A valóság és az álom határán. Nem csupán látvány, hanem érzés – a természet halk suttogása, egy rét virágainak utolsó szavai, mielőtt elmerülnek a ködös emlékekben.” Egy festmény, amely nem történetet mesél, hanem hangulatot idéz. A természet csendje – varázslatként vászonra álmodva.

Budapesti éjszakai panorámakép a Szabadság híd és a Szabadságszobor keretetezésében

Szecessziós stílusú női ideál portréja. A fekete és benne középen világos glória háttér üvegablak-szerűen apró mezőkből áll.

Ezüstös fényekben pompázó tűzijátékot ábrázoló festmény, amely az Erzsébet híd budai hídfőjének panorámáját tárja elénk.

Az ébredező tavaszi Duna-partot ábrázoló álló tájolású alkotás. A part és a víz felülete is megjelenik a képen, jobb oldalról ágak nyúlnak be a vízbe és a levegőbe.

A közkedvelt török csemegéről kapta címét ez a kép. Isztambuli élmények, a szeráj és lakói életének megismerése után fogant a kép ötlete.

A Boszporuszon hajózunk, Isztambul mecsetjének sziluettje rajzolódik ki a narancs égbolt és a kék víz kontrasztjában.

Esti séta a parkban. A lámpák sejtelmesen világítják meg a bokrokat és az utat, misztikus hangulatot árasztva.

Zöldes színvilágú, absztrakt stílusú festmény, amelyen közelebbről megnézve több alak is szerepel.

A képkeret illusztráció, a kép ára keret nélkül értendő!

Absztrakt festmény, amelyen figurák, arcok, történetek jelennek meg. A szereplők kérdése, 'hova tovább?" - innen kapta címét.