Szép-e a brutális?

Egyik kedves, külföldi ismerősöm mesélte, hogy takarító cégével nap mint nap takarítanak egy kortárs galéria mellett, ahol el kell takarnia a szemét, amikor megy dolgozni, mert nem akarja látni azokat az alkotásokat, amelyek brutalitást ábrázolnak és a kirakatban “figyelnek”. Nekem szegezte a kérdést, hogy szerintem ez akkor művészet?

Sokszor találkozom ezzel a meg nem értéssel a közönség részéről, amely odáig fajult, hogy egyesek már nem járnak kortárs galériába, mert korábban többször “kifordultak” a látványtól, és már nem bíznak abban, hogy nekik tetsző dolgokat láthatnak egy ilyen helyen.

Te hogy vagy ezzel? Meg tudod találni a szépséget ezekben a művekben? Jársz kortárs kiállításokra?

Én magam viszolygok a brutalitástól, kerülöm azokat a témákat, amelyek fájdalmat ábrázolnak, pont azért, mert az a célom, hogy jobb kedvet varázsoljak, ezt pedig más útvonalon tudom elérni. Bár fogalmazhatunk úgy is, hogy a brutálisan szépre törekszem!